Azt mondta nekem a fiam a minap, amikor már egy jó ideje valamelyik közösen látott filmet elemeztük, hogy anya, most csevegünk, de mikor fogunk beszélgetni?
Megdöbbentem.
Én azt hittem kisfiam, hogy most is “beszélgetünk”.
-Áh, nem, ezek csak olyan kis csevegések. A “beszélgetés” az komolyabb dolog…!
Elgondolkodtam, és megvakartam a buksiját.
-Ok. És van kedved “beszélgetni”?
-Persze, van!
-Ok. És akkor miről beszélgessünk?
-Hát az életről!
Hát persze, mi másról is lehetne “beszélgetni”? :-D
A fiam most 11 éves, és néha olyan bölcsek a meglátásai, hogy magam is meglepődöm.
És elgondolkodtam, hogy az elmúlt időszakban vajon hányszor csevegtünk, és hányszor beszélgettünk? El is kezdett furdalni a lelkiismeret, hogy bár minden nap csevegünk, de beszélgetésre ritkábban van idő.
Csevegni könnyű, ha ismerjük a játékait, sőt együtt is játsszuk vele időnként, ha együtt nézünk filmet, és arról beszélgetünk, és az is csevegés, ha arról beszélgetünk, hogy mi történt vele aznap. Milyenek voltak a gyerekek a táborban, vagy a programok. Ezek fontos kapcsolódások, hisz ezeken osztja meg a világát, de nem elegek!
Kütyüfüggő a gyereked, és elvan a saját világában, és esze ágában sincs megtárgyalni veled?
Hogyan legyen a csevegésből beszélgetés?
Olvasd tovább, hátha jön egy inspiráció!