Te könnyen átlátod a rendetlenséget, és tudod mi az első teendőd rendrakás során, hogy ne menjen el az egésztől a kedved?
Ha igen, ez nem a te posztod! Ha nem, olvass tovább, és praktikus ötleteket kapsz!
Ha már többször küzdöttél azzal, hogy a kupleráj körülvesz, és bár frusztrál a rendetlenség, nem tudsz a rendrakásra erőt gyűjteni, akkor adok néhány tippet, hogy okozhatsz magadnak sikerélményt e téren.
Anyunál edződtem, aki fiatal koromban igen sokat dolgozott, keveset volt otthon, és a lakásunkat gyakorta elöntötte a káosz.
Én pedig már kisgyerekkoromtól kezdve igyekeztem neki azzal segíteni, hogy takarítás előtt először kívülről néztem az egészet, és irányítottam, hogy mivel kezdje a rendrakást, mit hagyjon abba, merre haladjon.
Egy külső szem sokszor segítség lehet, ha elakadunk.
Nézzük akkor a lépéseket!
Keresd meg a fájdalom pontokat! Súlyozd őket és tűzz ki egy kis célt!
Írd össze az un. “fájdalom pontokat” a lakásodban, munkahelyedben, mik azok, amiknek a rendetlensége leginkább zavar.
Ezeket súlyozd! Tegyél mellé egy számot 1-10-ig, hogy melyik rendetlensége mennyire zavarja az életed!
Nézd meg, melyik van 7 és 8 felett!
Javaslom, hogy a rendrakásnál ezek közül válassz! Nyilván szívesebben választanál alá, és kezdenéd a könnyebb teendővel, de nekem az a tapasztalatom, hogy akkor a nagyobb dolgot folyamatosan halasztgattam, és nyomasztott. Nem okozott a kicsi elég sikerélményt, hogy erőt merítsek a nagyhoz.
Keress egy olyat, amit, ha megcsinálsz, nyugalom száll meg, vagy sikerélmény. Amitől úgy érzed, hogy ha ez meglesz, sokkal könnyebb lesz mást megtenni.
Ez nem mindig a mások számára leglogikusabb lépés…
Mivel a rendrakáshoz energia kell, így keresd meg az, ami neked ezt megadja!
Hallgass zenét, ugrálj rá, sétálj egyet a háztömb körül, vagy az erdőbe egy rövid sétára, ülj ki a teraszra egy napos reggelen, kávézz, gondolkozz, vagy végezz néhány tornagyakorlatot.
Fizikai aktivitással ugyanis be tudod indítani az energiáid.
Keresd meg a legkisebb, megcselekedhető első teendőt!
Szerezz be moduláris, bővíthető rendszerező tárolókat!
Tároló nélkül nincs rendrakás, csak a tárgyak jobbra-balra húzkodása! Ha nincs tárolód, és most nem tudsz, vagy nem akarsz most erre költeni, csináld meg a kartondobozaidból! Ha vannak egyforma dobozaid, egyszerűen fordítsd az oldalukra, és rögzítsd őket milton kapoccsal, vagy ragasztópisztollyal, ahogy az oldalon is ajánlják, tartása lesz a polcoknak. Nyilván akkora súlyt nem bírnak, mint egy fapolc, de átláthatóbb lesz az életed, a rend érzetéhez tökéletesen megfelelnek. Ha nincs, be tudod szerezni az IKEÁ-ból is a papír tárolódobozt. Viszont, ha profi archiváló dobozt veszel, az már sokkal többet bír! Az sem a világ pénze, össze lehet csukni, ha már nem kell, és költözéshez mindig elővehető. Azt mondod ideiglenes? Minek ezzel foglalkozni? Majd, ha meglesz a végleges megoldás, akkor nekiállok…!Mégis miért érdemes ideiglenes megoldásra időt, pénzt, energiát fordítani?
- Lehet, hogy most csak ennyire van pénzed, és energiád.
- Lehet, hogy a végleges megoldásra hónapokig, évekig kellene várjál. Addig viszont a kupihalom folyamatosan viszi az energiád, és felesleges teendőkkel, vagy semmittevéssel pazarlod az időd.
- Ha előbb szelektálsz, dobozolsz, és aztán csináltatsz/ veszel szekrényeket / polcok, akkor ténylegesen látod, mennyi tárolóra van szükséged. És csak annyit csináltass, vagy vásárolj, amennyi feltétlen szükséges, így nem zsúfolod tele a lakásod szekrényekkel, és polcokkal.
- A negyedik indok, hogy a papírdobozos szekrényrendszer gyors megoldás!
Szelektálás két körben
Még akár azt is javaslom, hogy a végleges rendrakás előtt, egy fél év, 1 év után nézd át egyesével a doboz szekrényed egyes dobozait, és szelektálj tovább! Néha elsőre nehéz elengedni dolgokat, és csak több lépésben megy. A papírdobozokat meg utána, ha megvan a végleges szekrényrendszer, szépen összehajtogatod, és jó lesz egy következő költözéshez, irattározáshoz, pincébe pakoláshoz, stb. Illetve kettőt mindenképp tarts meg, és az legyen a végleges szekrényed alján (nyitott állapotban!) a következő céllal: ebbe gyűjtsd az “Eladom”, és az “Odaadom”. A tárgyak ugyanis forgandók. Folyamatosan kerülnek ki dolgok, és helyükre újabbak jönnek, amiről előbb-utóbb kiderül, hogy tk. feleslegesek. Ha megvettél valamit az nem azt jelenti, hogy életed végéig őrizni kell. A FB Marketplace-n villámgyorsan fel lehet tenni egy telefon segítségével. Jó esetben pár héten belül gazdára talál. Ha azonban hónapok múltán sem, tedd át szépen az elajándékozom dobozba. A gyerekruhák tipikusan ilyenek pl., ahogy szelektálunk szezon váltáskor. Amit kinőtt, és nincs kisebb tesó, megy az “Odaadom” dobozba. A gyerekruhák esetében jó esetben már van egy bejáratott csatorna ahova tovább áramoltatod. Ha nincs, legyen! Nézz körül a családban, baráti körben, hogy hol születik most gyerek.Iratok
A rendrakás egyik legutálatosabb része: az iratok. Kis helyet foglalnak el, de irdatlan káosz érzetet tudnak okozni, mert azt hirdetik, hogy “Foglalkozz velem!” És időzített bombaként tudnak működni. Ha vannak polcaid, azokon belül az irataidat vagy gyűrűs könyvbe fűzd le, vagy iktató dobozba, vagy egy iratpapucsba tedd! És feliratozd!Emlékek
A fotókat, gyerek cuki rajzait, lapos emléktárgyakat ugyanígy le lehet fűzni nylon tasakokba emberek, vagy témák szerint.Ruhák
Ruhák esetében nézz körbe, hogy melyik hajtogatási módszer tetszik a legjobban! Marie Kondo módszere szerint pl. egy darab komódban el tudod helyezni az összes ruhád! Mérlegelj, és e szerint szerezd be a végleges szekrény rendszert! Nekem pl. a teljes kihúzású fiókok váltak be. Egyszer anyu megszámolta, 94 db van a lakásban, bár ez még az előtt volt, mielőtt szelektáltam volna a bútoraim (erről később bővebben olvashatsz!Időzíts
Ha van időd erre egy napot szánni, az óriási sikerélményt, és örömet ad! De ha nincs, akkor válassz ki, és írj be a naptáradba naponta 30 percet, vagy max. 1 órát, ha van, és ez alatt pakolj, amennyi ebbe az időbe belefér! Nem 30 perc alatt, vagy 1 óra alatt kell megcsinálnod, csupán most ennyi időt szánsz rá. Hetente gondold végig, hogy melyik nap, és mikor fér bele ennyi!Szelektálj 3 kupacba
Miután kiválasztottad azt a területet (szoba részletet, egy polcot, egy fiókot, asztalt, vagy garázst, pincét, sufnit, stb.i), ami az első a listádon, akkor ürítsd ki a dobozokat, vagy a polcokat, akár a helyiség közepére, és csinálj három kupacot.- Kuka
- Megtartom
- Megjavíttatom
- Elajándékozom
Kuka
Ami kuka, dobd ki! Amit nem használsz évek óta, és igazából meg sem tudod fogalmazni, hogy tk. mikor is lesz a használatára konkrét alkalom, mondj el egy “Hálás vagyok, köszönöm, hogy szolgáltál, és most elengedlek!” – és add oda szépen valakinek, aki tudja használni, és lehet pont erre van szüksége. Amit odaadsz valakinek, rakd szatyorba, dobozba, feliratozd, és tedd ki szépen az előszobába. Szólj is neki telefonon, hogy van pár dolgod a számára, és kérdezd meg kell-e neki. (Ha igen, amilyen hamar lehetőséged van, hívd meg őt magadhoz, vagy vidd el neki, és dumcsizzatok egy jót. Ez is egy alkalom a kapcsolódásra! Ha nem, kerüljön ez is az adományozandók közé)Adomány
Amit el akarsz adományozni, vidd le a helyi szelektív gyűjtőhöz, hátha másnak még örömet okoz. Felhasználhatod e téren a nem használt üres dobozokat, hogy lássák mi van benne. Most már sajnos csak üveggyűjtő konténerek vannak, de a mellé is leteheted, oda gyakran járnak hajléktalanok. Vagy ki tudod hívni a Cseritibox-ot, vagy el tudod vinni egy hozzád közel eső Adománybolt gyűjtőhelyre.Javítandó
Amit meg kell csináltatni, keress ki a neten egy javítót. Írd ki a nevét, telefonszámát. Tedd rá a cuccra, mentsd el, stb. Minél kevesebb a tárgyad, annál több a tered, annál kevesebb időt kell velük, és a törölgetésükkel időt tölteni, ezáltal több lesz a szabadidőd!Elmondom, én hogyan növeltem a terem a lakásban, és raktam ki 7 nagy bútort!
A mostani lakásomban gyönyörű, de óriási ülőgarnitúrám volt eleinte. Ágyneműtartóval, kihúzható ottomán lábtartóval, pótággyal. Gyönyörűséges volt, épp csak az egész nappalit beterítette, így nem lehetett se tornázni mellett, se játszani a földön, se szaladgálni. Csakis dögleni a kanapén. És volt hozzá egy dohányzóasztal két óriás kihúzható fiókkal. Na mondjuk, erről elég hamar kiderült, hogy csak útban van a nappali közepén, és levittem a pincébe. Ezen kívül volt egy óriási, gyönyörű, nagy fa étkező asztalom, ami kihúzva 2 méteres hosszúságú volt, de összecsukva is elég mostrum darab volt, így nem tudtunk egymással szemben ülni, csak a fal felé fordulva egymás mellett. Masszív étkező szekrény egészítette ki. Spejz szekrény a nappalimban, mert a konyhámban nem fért el. És ugye rendes háztartás nincs spejz nélkül! Így én azt szépen tele is pakoltam. Úgy, ahogy nagymamámnál láttam. A dolgozószobámban faltól falig beépített szekrények, könyvespolcok. Imádtam a bútoraim, de idővel azt hittem megfulladok a lakásban! Előzőleg családi házban éltem, és ezek a méretek ahhoz passzoltak, nem egy sokkal kisebb lakásba! Végül ezeket a bútorokat mind eladtam, és kisebb, szellősebb, világosabb darabokat szereztem be részben a családtól, részben funkcióváltással egy másik szobából helyeztem át, alakíttattam át, és részben vettem. Most akár focizhatunk is a nappaliban a fiammal! Táncolhatunk, tornázhatunk, leülhetünk a szőnyegre társasozni. És körül tudjuk ülni az üvegasztalt. Ha pedig jön a nagy karácsonyi vendégsereg, beállítunk egy pót asztalt. El se tudta képzelni a családom, hogy mégis hova tüntettem el a dolgokat ezekből a szekrényekből. De szelektálással górcső alá vettem, hogy a rendrakás során mit fogok kirakni.Szempontok a szelektálásra
- Jó érzések, emlékek fűződnek-e az adott tárgyhoz, amikor megfogod? Milyen élmények jönnek elő?
- Mikor használtad utoljára?
- Milyen alkalomkor használnád újra? És ennek az alkalomnak mekkora a valószínűsége és mikor következhet be? Ha ez több, mint 5 év, légy vele könyörtelen! Vagy ha nehezen válsz meg tőle, add “kölcsön” barátodnak, rokonodnak…
- A vágyott alkalom csupán egy sóhaj a lelked mélyén? Esetleg kompenzálás valamilyen ideális állapotnak, emléknek, vagy a valóságos közeljövő?
- Gyerekkorunk óta élnek bennünk emlékek ugyanis, amik meghatározzák a gondolkodásunkat magunkról. Ezek a hitrendszerek a mozgatórugói a magunkkal szembeni elvárásoknak. De ilyen típusú életet élsz valójában? Vagy csak őrzöd pl. a rengeteg speciális konyhai eszközt, hogy majd, ha nagy háztartásod és családi vendégség sereged lesz, akkor majd nagy traktákra főzhess? De vágyik ez a család arra, hogy te egy háromfogásos lakomával várd őket? Vagy esetleg örülnének egy társasjátékkal egybekötött uzsipartynak is?Vagy netalántán hidegtálakat vagy pizzát vagy egy házi kifőzdéből egy jó gulyáslevest rendelnél ahelyett, hogy fél napig a konyhában robotolj? Alkotás számodra a főzés, vagy inkább feladat?Esetleg egy régi hobbid alkatrészeit tárolod? Én pl. egyetemista koromban réz ékszereket készítettem, és utána 30 évig őriztem a hozzávalókat…
- Tudsz-e a használata nélkül élni?
- Tudod-e pótolni valamivel?
- Megvennéd-e újra?
- Ha igen, mennyit adnál érte? (Légy reális, ne árazd túl!) Ha nagyon keveset, az azt jelenti, hogy ez a tárgy nem képvisel magas értéket számodra.