Az egyik legfontosabb szükséglet számomra a szabadság.
Mostanáig szenvedtem attól, hogy azt gondoltam rabja vagyok a saját életemnek, rabja a saját szokásaimnak, rabja a munkaidőnek, rabja az elvárásaimnak, a lehetőségeimnek, és rabja a korlátaimnak.
Hittem, hogy a munka nem ad szabadságot, a lehetőségeim korlátozottak, a gyereke(i)m miatt állandó logisztikai mátrixban éltem és élek.
És mindenekelőtt, hogy anyaként a munkalehetőségeim korlázottak, és hogy az anyaság ára igen magas. Ez utóbbiról egyébként egy remek cikket lehet olvasni a Linkedinen.
Blogolás, mint szabad lélek áramlás
Egyébként, ha kíváncsi vagy az életem regényére, a 10 évvel ezelőtti önmagamra, és hogy hogyan győztem le a „hirtelen egyedül maradtam két gyerekkel, jaj istenem, mi lesz velem” állapotot, most kinyitottam az eddig privát blogjaim, amik segítségemre volt a túlésben: a „Csak természetesen„-t (a természetes szüléstől a kisfiam másfél éves koráig), és az „Egyedül nevelem” -et (másfél éves korától 3 éves koráig, tele tele-vicces gyerekbeszéddel! 🙂 A fotók ugyan eltűntek belőle, de a szövegek megmaradtak… ilyenkor mázli, hogy a Google nem felejt…),
Most azonban új korszak kezdődött az életemben!
Egy coaching workshop és folyamat során átállítódott egy bit a fejemben! Rájöttem a szabadság relatív fogalom.
Elgondolkodtam rajta, milyen szabadság fokot is tudok megélni a hétköznapokban. Ahogy ezt átláttam, átállítottam az agyam „szabadság üzemmódba„!
És működik! 🙂
Elmondom hogyan!
És azóta elkezdtem tudatosan megélni a szabadság perceimet, és minden nap figyelem, hogy ma mi a szabadságom.
Ugyanis a szabadságom alkotója én magam vagyok!
Elkezdtem más szemmel nézni.
Elkezdtem más fejjel gondolkodni.
Elkezdtem máshogy érezni.
Az alábbiakban tudom megélni a szabadságomat:
Én döntöm el, mikor kelek fel a munkaidőmhöz képest.
Én döntöm el, dolgozok-e, és milyen attitűddel.
Én döntöm el, alkalmazott leszek-e, vagy vállalkozó szemléletű. Vagy mindkettő egyszerre… ;-).
Én döntöm el, mit hozol ki az életemből.
Én döntöttem el, hova mentem gimnáziumba és egyetemre.
Én döntöttem el, melyik iskolába iratom be a gyermekeim. Egy darabig… 🙂
Én döntöm el, hol akarok élni.
Én döntöm el, továbbtanulok-e.
Én döntöm el, hogyan gazdálkodom a pénzemmel.
Én döntöm el, hogy egy munkahelyen maradok, vagy váltogatom.
Én döntöm el, hogy szakmát váltok, vagy nyugiban üldögélek a munkahelyemen.
Én döntöm el, hogy reggel meditálok-e.
Én döntöm el, mit sportolok, és mikor.
Én döntöm el, mi legyen a hobbim.
Én döntöm el, mi tölt fel, miben élem meg a flow-t.
Én döntöm el, mikor fekszem le, no és kivel 😉
Én döntöm el, hogy ha home office-ban vagyok, ebédidőben mit csinálok: ebédet főzök, sétálok, telefonálok, ügyintézek, beszélgetek, vagy bevásárlok.
Én döntöm el, kivel barátkozom.
Én döntöm el, kivel beszélgetek és miről.
Én döntöm el, hogy főzök, vagy a másét eszem.
Én döntöm el, mikor takarítok, és milyen szinten. És hogy közben tormázom-e, podcastot hallgatok, vagy kiszervezem, és inkább fizetek érte.
Én döntöm el, egészségesen táplálkozom, vagy azt eszem, amit a szemem megkíván.
Én döntöm el, hova megyek kirándulni, utazni, nyaralni (mérlegelve a lehetőségeim persze).
Én döntöm el, kivel töltöm a szabadidőm.
Én döntöm el, a szabadidőmmel mit kezdek: randizok, tanulok, olvasok, filmet nézek, beszélgetek, vagy görgetem a social médiát.
Én döntöm el, kivel barátkozom.
Én döntöttem el, vállalok-e gyereket, és milyen árat vagyok hajlandó megfizetni érte.
Én döntöm el, rámosolygok-e az emberekre, vagy szúrós szemmel kritizálom a világot.
Ennek fényében, én döntöm el, milyen ráncok mélyülnek az arcomra: a mosoly ráncai, vagy morcos ráncok.
Én döntöm el, milyen képességeimet fejlesztem, és fejlesztem-e őket egyáltalán.
Én döntöm el, miben hiszek.
Én döntöm el a céljaim, az álmaim!
Többségében én döntöm el, mikor megyek szabadságra.
Én döntöm el, hogy egy sátortáborba megyünk nyaralni vagy egy szállodába.
Én döntöm el, hogy milyen programra megyünk el a gyerekemmel vasárnap.
Én döntöm el a szokásaim.
Én döntöm el, kihez hogyan állok hozzá. Haragot őrzök, vagy átformálom elfogadássá.
Én döntöm el, hogy haragszom-e, és hogy meddig nyalogatom a sebeim.
Én döntöm el, hogy nyitott vagyok-e egy kapcsolatra.
Én döntöm el, hogy felelősséget vállalok-e az életemért, vagy valakit hibáztatok a helyzetemért.
Én döntöm el, megyek, vagy maradok.
Én döntöm el, milyen nyomot hagyok a világban.
Én döntöm el, hogy mit gondolok az életről, saját magamról, a szabadságról és a bőségről.
Én döntöm el, min gondolkodom.
Így végül is én döntöm el, mit érzek, és ha az nem tetszik, ami zsigerből jön, én döntöm el, hogy akarok-e ezen változtatni.
A lehetőségek a kereteim, mint a Földnek a gravitáció.
Végtelen lehetőségem ugyan nincs, de jóval több van annál, mint ami elsőre eszembe jut.
Így aztán én is coachhoz járok, hogy kibányásszuk együtt belőlem az új utakat! 🙂
Ez a mai üzenetem neked: Ha hiszed, ha nem: Te döntesz, Te választasz.
Te döntöd el, milyen életet élsz és kivé válsz.
A szabadság a küszöbödön áll, Te döntöd el, beengeded-e az elmédbe!
Ha változtatni akarsz, az egyik legjobb módszer a coaching erre.
Azért lettem coach, hogy az életem különböző területeit harmóniába hozzam, felszabadítsam magam előtt a lehetőségeket, jobban kapcsolódjak önmagamhoz és a környezetemhez, és ebben támogassak másokat is. (Oláh Anikó)
